Oly hosszú már az éj,
Hogy épp csak sejthetõ,
Mily fényesek a nappalok.
Oly hosszú már az éj,
Hát észre sem veszed,
Hogy nem születnek hajnalok.
És botladozva bár
De járod egymagad
A sûrû árnyak erdejét,
És az se feltûnõ,
Hogy elfeledted már
A fák színét is réges-rég.
És ha bárki kérdené, hogy merre jár a Nap,
A kezed a Holdra mutatna fel,
Mert a Hold az éj egén a legvilágosabb,
S a Napra már nem emlékezel,
Beéred ennyivel.
És lesz, ki mondja majd,
Hogy elveszett a Nap,
De szavát meg se hallgatod,
Mer’ félsz, hogy egy napon
A tévedéseket
Be kell magadnak vallanod.
És ha bárki kérdené, hogy merre jár a Nap,
A kezed a Holdra mutatna fel,
Mert a Hold az éj egén a legvilágosabb,
S a Napra már nem emlékezel,
Beéred ennyivel. |
