És egyszer minden véget ér,
A félelem, remény és szenvedély.
Ha majd a Földre száll a Nap,
Megtudhatjuk végre az égben õrzött titkokat.
Sose félj, ez nem több, mint álom,
Jelenés egy elképzelt tájon,
De ha beleéled magad,
És az álom megszakad,
Örök fogolyként ébredsz tested vak börtönében.
Sose félj, ez nem több, mint játék,
Alakod csak tünékeny árnyék,
De ha túl komolyan veszed,
És a koronát felteszed,
Megidézed a sorsod sötét, vad szellemét.
Ha tisztán ragyog fenn a Nap,
Nem találsz csillagokat,
Ne is törd magad.
Fölöttünk óriás lámpa ég,
A fénye mégsem elég,
Nem láthatod ma még, hogy mit rejt az ég.
Sose félj, ez nem több, mint látszat,
Körülötted múlékony vágyak,
De ha mégis elhiszed,
Amit látni vél szemed,
Egyedül járod égõ kínok dús erdejét.
Ha tisztán ragyog fenn a Nap,
Nem találsz csillagokat,
Ne is törd magad.
Fölöttünk óriás lámpa ég,
A fénye mégsem elég,
Nem láthatod ma még, hogy mit rejt az ég.
És amíg le nem száll az éj,
Vidám is lehetnél.
Ébredj és szakítsd végre szét
Az álmok függönyét!
(Nem látni még, mit rejt az ég...)
Ha tisztán ragyog fenn a Nap,
Nem találsz csillagokat,
Ne is törd magad.
Fölöttünk óriás lámpa ég,
A fénye mégsem elég,
Nem láthatod ma még, hogy mit rejt az ég. |
