Túl az Üveghegyen
És az Óperenciás-tengeren,
Túl a határokon
És a legmerészebb képzeleten,
Páratlan csodát szült a véletlen világ:
Kinyílt egy hófehér virág.
És volt egy pillanat,
Mikor világra jött a gondolat,
A sokat ígérõ szó,
Ami kimondta legszebb vágyaidat,
De jött a kíméletlen, némító harag
Kioltva minden álmodat.
Szép mesénk meddig tart még, nem tudható,
Nincs vége, és majd innen folytatható.
Ma még sok jó megoldás választható,
Varázslat most az egyszer nem várható.
Túl a Naprendszeren
És a messze pislogó fényjeleken,
Hány mese kezdõdött,
Amit megszakított a félelem,
Ahol a fõszereplõ volt az áldozat,
És hírmondója sem maradt.
Szép mesénk meddig tart még, nem tudható,
Nincs vége, és majd innen folytatható.
Ma még sok jó megoldás választható,
Varázslat most az egyszer nem várható.
Túl-túl az Üveghegyen
És túl az Óperencián,
Túl a képzeleten
És túl az idõk hajnalán...
Szép mesénk meddig tart még, nem tudható,
Nincs vége, és majd innen folytatható.
Ma még sok jó megoldás választható,
Varázslat most az egyszer nem várható. |
