Ne búsulj, nincs miért,
Kár most a könnyekért,
Nyugodtan hallgass csak reám.
Ne hidd, hogy gyenge vagy,
Ez múló hangulat,
Holnapra másképp lesz – talán.
Ne kérdezd, honnan jöttem én,
Könnyítek lelked börtönén,
Nevem: Remény.
Kezedben életed,
Mégis azt képzeled,
Hogy jövõd rajzolatlan út.
Ha bennem nem hiszel,
Magadtól fordulsz el,
Jóslatom biztos, mint a múlt.
Ma már az alkotó pihen,
S a gép nem forog nélkülem,
Tudom, hiszem, igen.
Ma már az alkotó pihen,
S a gép nem forog nélkülem,
Tudom, hiszem, igen,
Tudom, hiszem, igen, igen. |
