Újra itt vagy már,
A vágy fejembe száll,
Az este most lábujjhegyen jár.
De várunk szótlanul,
S az érzés mélybe hull,
Az emlékek örvényébe fúl,
S állunk mozdulatlanul.
Évek óta arról álmodunk,
Hogy újra látjuk egymást,
És ma mégis csendben lázadunk
Játszva vádló hallgatást.
Érzem, fogva tart
E túlzó indulat,
Amely a múltból itt maradt,
Remény ül álarcunk alatt.
Évek óta arról álmodunk,
Hogy újra látjuk egymást,
És ma mégis csendben lázadunk
Játszva vádló hallgatást,
Várva végsõ számadást,
Várva új fogadkozást,
Várva egymást. |
