NE ülj csendben hisz nincsen lakat a szádon
Használd a fejed, hogy az agyad végre járjon
Irtsd ki magadból a bánat kibaszott démonát
És engedd hogy testedet a zene járja át
Négy fal közé szorítva éled az életed
Közben unottan számolod az éveket
Nyújtsd ki a kezed hogy segíthessenek
A porból kaparják fel meggyötört testedet
Törd át a falakat és szabadulj fel!
Add ki magadból mit a szíved kérlel!
Láncaidat hajítsd el a múlt ködébe
Hagy vesszen minden rossz a feledésbe
Eddig mindig csak hazudtál magadnak
Közben a titkok csak gyűltek halomra
Tedd fel a kérdést hogy minek kell ez?
Nincs már körülötted senki kit megtévessz
Lásd meg a fényt az alagút végén
Ne szívd többé a barátaid vérét
Történjen bármi többé sohase sírjál
Ne feledd: ember küzdj s bízva bízzál!
Törd át a falakat és szabadulj fel!
Add ki magadból mit a szíved kérlel!
Láncaidat hajítsd el a múlt ködébe
Hagy vesszen minden rossz a feledésbe
Törd át az összes gátat mi szíved borítja
Érzed, belülről tudatod csak ezt ordítja
Engedd szabaddá magad öröm tengerén
Dobd a kútba örökre a hazugság fegyverét! |
