Szép és okos vagy, szinte majdnem tökéletes,
Tudom nehéz ezt elviselni, talán nem is érdemes.
A felhőkről lógatod a lábad, a világ alattad elterül,
Ha mindenkit látsz, biztos lehetsz:Te maradtál egyedül.
Refrén:
Fejjel mész a falnak és a padlóra esel,
De ha kinyitod a szemed és felébredsz
Újra tökéletes leszel.
A hülyéket kerítetted körül, a fal túl jól sikerül,
A munkába mindent beleadtál, de a falak között ragadtál.
A kijárat kulcsa a kezedben, az élet teréd vár,
De az ablakkal és az ajtóval együtt kimaradt a zár!
Refrén
Magadba roskadsz, de mellé esel, a harcot nem adod fel!
Segítségért kiáltasz, de senki nem felel.
Mindenki bent van, csak Te vagy kint, de az is lehet, hogy fordítva,
A falon kívül az ellenséggel barátok nevetnek ordítva.
Refrén
stb. stb. stb. |
