A kis házunk ablaka ránéz a kocsmára,
Az asszony meg ott könyököl, be nem áll a szája,
És a kezem ráteszem a kricsmi ajtajára,
Hát ez üvölt, mint egy vaddisznó, remeg a tokája.
Vége volt a melónak, mentem a kocsmába,
Az asszony meg ugatott, nagy volt a pofája,
Hé, te pincér, vidd a korsót, nincs szükségem rája,
Inkább iszom üvegből, mert kisebb a szája.
Vége van a melónak, megyek a kocsmába,
Az asszony már nem ugat, nem nagy a pofája,
Hé, te pincér, hozd a korsót, szükségem van rája,
Jól megvertem a bestét, nem jár most a szája.
Hé, te pincér, hozd a korsót, szükségem van rája,
Jól megvertem a bestét, nem jár most a szája. |
