Feldereng a dicső múlt regős dalán,
S Attila jár előttünk fehér lován.
Isten kardján lángot vet a napsugár,
Az ég szeme megpihen vitéz fián.
Refrén:
Indulj hát,
fénylő nap fia,
nagy király,
Várunk rád;
Szenvedő,
árva Hunnia
visszavár!
Csak terád vár!
Régi hírünk elfedi sűrű homály,
Tisza mélyén pihen már a nagy király.
Segítségül hívjuk most a szellemét,
Mert a vészben nem leljük egymás kezét.
Refrén
Rabigában sínylődik szegény Hazánk,
Hős Attila, az égből tekints le ránk!
Isten kardját forgatva vezesd hadunk,
Táltos király indulj hát, veled vagyunk! |
