Hírös város kövén holtam vérbefagyva
Magyar fiú fekszik, zokog édesanyja
Mint egykor a Szent Szűz fakereszt tövében
Úgy tartja holt fiát könnyek közt ölében.
Refrén:
Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát magyar:
Lehet,hogy a sírhant holnap téged takar.
Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet,
Sír Sólymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet.
Egyetlen gyermekét féltette, szerette
Míg rút rabló halál tőle el nem vette.
Senkinek sem ártott, hát irgalmat remélt:
De sújtott a karó, 16 évet élt!
R.
Tűnödik a bíró, mennyit ér egy élet
Bűntetésből kiró három és fél évet
Mehetsz szegény asszony összes bíróságra
Nem találsz a földön sehol igazságra
Szabadon járkálhat ki vérünket ontja
Hírös város vétke levegőnket rontja
Nem üvölt a sajtó, chartárs egy sem tűntet:
Hadd hulljon a magyar! Nékik ez nem bűntett.
R.
Koszorús keresztjét simogatja hűs szél,
Emléke és lelke köztünk él és ítél.
Bolyong a sírok közt egymagában anyja:
Élete értelmét hűs sírhant takarja.
Öröme nincsen már, vígaszt nem találhat,
Csak anyai szívét facsarja a bánat
Fohászunk hozzád száll, Üdvözítőnk anyja:
Szent fiadat kérleld, könyörüljön rajta!
R. |
