Réges-régi múltban a pusztán hadak jártak,
Volt egy vitéz horda, dicsőségre vágytak.
Közülük egy harcos a többi elé állott,
Kardját kirántotta, és nagyot kiálltott:
Erős mindkét karom, a lábam is táncos,
Győzhetetlen vagyok, megáldott a táltos.
Egyedül levágok kilenc alabárdost,
Sudár szűzek raknak fejem alá vánkost.
Fonott hajam csillog, délceg a járásom,
Tizenhét rabszolga az udvartartásom.
Rókaprém a kucsmám, selyem a nadrágom,
Isten úgy segéljen, tenger ingóságom.
Messze földön híres az én vitézségem,
Hét határon zengik nevem, dicsőségem.
Új csatákat vívni egyra hajt a vérem,
Cimborám az ördög, tőle sem kell félnem.
Kevély szavaimat soha meg nem bánom,
Dicsekvésnek hangzik, de én másnak szánom.
Szilaj lovam, íjam, minden gazdagságom,
Testem és a lelkem népemnek ajánlom. |
