Szélfútta tájon, hófödte bérceken
Ott pihen csendben a tábor fázósan, éhesen
Lálálálálálálálá
Őrségben ifjú áll, róla szól e kis mese
Távol van kis falujától, távol van a kedvese
Gondol a lányra, könnyes lesz rögtön szeme
Nem tudja mit hoz a holnap, párját még láthatja-e
Apjától búcsúzott, anyja csak állt, zokogott
Mikoron szent hazájáért hadba ment s fegyvert fogott
Nem kérte senki rá, parancsot ő nem kapott
Zsebében csak néhány fénykép, minden mást hátrahagyott
Fáradt az arca, nézi, hogy felkel a nap
Harsan a trombita hangja, csatára készül a had
Ajkáról felhangzik egy utolsó fogadalom:
"Sújtson le reám az Isten, ha népemet veszni hagyom!"
Szélfútta tájon, hófödte bérceken
Ott pihen csendben az ifjú, fejfája dísztelen
Egy volt a sok közül, róla szól e kis mese
Távol van kis falujától, siratja a kedvese |
