Piros rózsa, fehér rózsa,
Zöld levéllel körülfonva,
Koszorúba összekötve,
Kiviszem a temetőbe.
Megállok egy árva hantnál,
Elhagyatott sírhalomnál.
Korhadt, kopott a fejfája,
Nincsen írva semmi rája.
Nem tudom, rá mi volt írva,
S hogy ki nyugszik lenn a sírba.
De két könnybe lábadt szemem,
Írást lát a fakereszten.
Azoknak a nevét látom,
Kik túl az átkos határon
Elbitorolt magyar földben
Álmodnak a temetőben.
Piros rózsa, fehér rózsa,
Zöld levéllel körülfonva,
Könnyeimet ráhullajtom,
S ott hagyom az árva hanton. |
