Nincs válasz a kérdésekre.
A zaklató bókok növekvő súlya alatt.
Túl mély, ami vár!
Ecset nélkül fess, csak úgy kézzel,
hogy vidám maradj,
Mert élet ez!
Csak a tegnapi Isten szobra törött!
S az idő elszáll...
Ez a kor temető.
Ha csak tévében ég a tűz,
ha csak fényképen kék a tó,
s nincs mellettem társ-simogató.
Ha érintésért lázong,
S csak érted szomjas a bőr...
Veled együtt lennék távol mindentől!
Áldás, lázas sebre a jég - mint csókod
éjjel a bársony alatt!
Új szürkület indul, mozdul az est,
hagyom újra, hogy szeresd magad!
Lélegezz!...
A tegnapi Isten szobra fölött
Az idő elszáll...
Ez a kor temető.
Érints bátran, hisz szólt már az ég,
hogy tündér szárnyat fon majd körénk.
A tévében ég a tűz,
a fényképen kék a tó,
és nincs mellettem társ-simogató.
Ha érintésért lázong,
S csak érted szomjas a bőr...
Veled együtt lennék távol mindentől!
Érints bátran, hisz szólt már az ég,
hogy tündér szárnyat fon majd körénk. |
