Fojt a félelem, s a kenyér, a bor, már jó rég
fekete-fehér múlttá érett itt bent.
Mért nézel?! Kell a társ két nagy szemmel.
ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót,
s a folyód keskeny medrét az útba vájja,
és veled lépjen a sárba!
S ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél!
Egyik más világ sem jobb ennél!
Bár hűvös a szél,
nyisd most résre a szád.
hisz' ég minden híd,
egy száj majd idézi amit feledtél.
Az első lélegzetem után már a te neved mondtam.
Még nem tudni mit, de már akkor tudtam.
s most nézz nyugodtan fel,
és bátran gyere csak el a hunyó fától,
mert mától csak játszunk a betűkkel,
és egyszerre megyünk el.
mindig egyszerre megyünk el.
S ha kell, hát szólj csak rám, ha félnék!
Etess magadból, ha éheznék!
Nyisd most résre a szád,
hisz' ég minden híd!
A szám majd megadja, amit kerestél! |
