Van úgy, hogy a szív hiányzik,
van úgy, hogy a fej.
Volt úgy, hogy kopogtam nála,
de ma nem érdekel.
Becsukok minden elérhető ajtót,
számból ne hallja a szót!
Tudom, hogy kereshetném a tökéletes verset,
de nem találnék idevalót.
Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye
Nagy víz legyen és én a hajó!
"Ó, de nem is kértem" - mondta ő erre,
- "hiszen úgyis minden hiábavaló!"
Van úgy, hogy a földön fekszik,
s az ágyra én teszem fel,
Néha rossz vagyok, mint gyermek,
akkor ő nevel.
Mosolyogj, halvány-égszínű szentem!
Atyai csókkal illet a szám.
Ilyen fénylő bogarú szemről a könny
csak engem illethet ám!
Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye
Nagy víz legyen és én a hajó!
"Ó, de nem is kértem" - mondta ő erre,
- "hiszen úgyis minden hiábavaló!"
"Ó, de... ... Hiábavaló!"
... Hiábavaló. |
