Mit vár, ki vadászként a vadnak drukkol!
Az éhség, szereplőből mesélővé váltja.
Elférsz, de a szíved vágd ki, csak helyet foglal!
A freskón, az a srác is elbukott,
pedig csak otthont akart.
Mondta: bármeddig tart,
Ő keresi, megtalálja, bölcső s a sír között.
"Ez a játék régi hecc! Tudod, sosem haza születsz! -
mondta erre az Ég királya -
Ez az enyéim kiváltsága."
Nincs baj, csak, hogy a változóba örököt hoznál.
A kábultat nem tudod,
a tisztát meg nem kell, hogy megmentsd!
Elférsz, ...
...
... jászol, s kereszt között.
..."az enyéim kiváltsága." |
