Sóhajts, talán nem lesz több ilyen hajnal.
Most még nevetsz kócos hajjal,
Ma még megvetsz a szavaimért.
Lehet így jó, lehet kell,
hogy megbánd egyszer,
Legalább gyűlölj, de azt őszintén tedd!
Én sem bújok el.
A sors most szerelmet adna,
ideje szót fogadni,
Nézd, aki többet ígér,
annál biztosan nincs is semmi.
Jól nézz a tükörbe s szenvedj még,
Lelkem úgy kíván szeretni, mint a tiéd.
Mindenki szorítja a félelmét,
De a könnyebb út visz az őrület felé.
Néha születik pár koszos levél,
ami itt bent van.
Lapról lapra koldul szerelemért.
Kérlek, olvasd el, csodás nő!
Talán nincs már orvosság,
s ha felbontatlanul félredobnád,
Sírj, mert az utolsó angyalt is elvesztetted,
Sírj, kár volt látnom azt, ami áradt belőled!
Jól nézz a tükörbe, és könnyezz még!
Lelkem úgy kíván ölelni, mint a Tiéd.
Mindenki szorítja a bölcsőjét,
De a könnyebb út csak a hazug virágoké.
Most nézz a szemembe,
mondd mit vársz még?!
Lelkem úgy kíván szeretni, mint a Tiéd.
Mindenki szorítjai a félelmét
De a könnyebb út visz az őrület felé.
Az őrület felé...
Nézz a tükörbe! |
