Túl sokat akartam s nem volt még
belőled elég,
Most itt fekszem a sárban és látom, hogy
Semmi sem tőled szép!
A legszebb bűnöm voltál,
Most mégis csendet szüljön,
Tűnjön, tűnjön, tovább nem tűröm, hogy
Nyugalmat lopjon a kéj!
Az, ami fullaszt úgy, hogy
a testem a sírba leszáll!
Bár lehet, hogy jobb lesz úgy, mert
A lelkem egy angyalt vár...
Egy igazi angyalt vár...
Az este is hűvös már...
Majdnem kár.
Titkok és hajlatok közt megbúvó
gyöngy a szád,
De fekete folt, egy csöpp kis gond
az, hogy mást imád.
A kedvenc bűnöm voltál.
A szennyből fel kell ülnöm!
Égjen, égjen a mocskos képem,
ha egyszer is űzi a vágy!
Az, ami fullaszt úgy, hogy
a testem a sírba leszáll!
Bár lehet, hogy jobb lesz úgy, mert
A lelkem egy angyalt vár...
Egy igazi angyalt vár...
Az este is hűvös már...
Majdnem kár.
Majdnem, ó, majdnem kár!
Érzem, majdnem jó voltál!
Majdnem. |
