Tudod, a földi biztonság csak álom!
Mi más?!
Pont a végét járja, én látom! Kizárt,
hogy a felszín életét adná a felszínért!
Volt ki gondolt erre,
és egyedül maradt.
Végig nézett rajtunk,
nem szólt semmit,
Csak sírva fakadt.
Mindig van, aki többet ér
S van, aki nagyon mérges ezért!
Őneki a sablon a fontos!
Hallod majd tőle biztos, hogy:
"Majd kivezetlek én az álmokból!
Majd helyrerázlak én mostantól!
Segítek, munkát is nézek!
Felhozhatok ezernyi érvet!
Majd megmutatom én, hogy van jól!"
Álruhában játszunk,
ez jól rajtunk ragadt.
Füstöt fújva várunk,
hátha a horgunkra akad
valami kedvünkre való,
vágypéldány...,
De jól sosem lakunk!
Mert mindig van, aki többet ér
S van, aki nagyon mérges ezért!
Őneki a sablon a fontos!
Hallod majd tőle biztos, hogy:
"Majd kivezetlek én az álmokból!
Majd helyrerázlak én mostantól!
Segítek, munkát is nézek!
Felhozhatok ezernyi érvet!
Majd megmutatom én, hogy van jól!
Hogy van jól! |
