Kösz', hogy gonosz vagy! Ezzel nyílt egy
újabb ablak a saját zaftos, mocskos,
finom célom felé.
Csodás kis kert épül most a bizonyos
"semmi ágán"! Fizetni majd később kell,
mikor nem lesz már miből.
Most lehull a melledről ez a
közösen használt testem.
Úgy látod, hogy elveszítesz,
pedig nem is voltam a tiéd!
Megbocsát a vörös lomb, s az októberi szél.
Talán igaz táncra hív, azt hadd járjam el én!
csakúgy mindenki nélkül!
Ajándék, hogy te voltál, ki a
szerelmével rég, a létbe segített!
Vessző vagyok, s te vagy az íj,
de vár egy valós cél! Hát lőj,
s én majd intek a csendből!
Te sem lennél az, aki vagy,
hogyha nem véted el pont százszor!
Kijár a szenny is a sok tilos meg muszáj után!
Most lehull a melledről ez a közösen használt testem!
De soha nem feledem, ki voltál.
Úgy tűnik, hogy elveszítesz, pedig
sosem voltam a tiéd!
Örök várandós marad a szívem.
Megbocsát a vörös lomb...
...
...a csendből!
Jó társ voltál a show-ban!
Légy jó úgyis, ha csend van, és senki se' lát!
Lőj végre! Ráncot keresve,
arcunkra ül most az este.
Halkan, hisz' jobb társ a szív a szónál.
Lőj már! Nem létezik törvény!
A tinta tisztább a vérnél!
Az ész sem számít ha megtagad, vagy elfelejt!
Úgyis ugyanúgy lehúz a Föld, és
éppúgy fenntart a Menny.
Úgyis ugyanúgy lenyom a Menny, és
éppúgy fenntart a Föld! |
