Te csak nézz nyugodtan! Hagyd, majd látok én!
A terepszín itt szürke, zöld a lélek, és sárga a vér.
Hidd csak el, hogy örökké élsz,
mindig gyerek leszel!
Ha valaki tudja az igazságot,
kérd meg, ne mondja el!
Talán a benső kerted árnyas részében,
mikor a margaréta ágyban, széltében.
elhempergőzünk majd te és én,
felhők közt fogócskázhatnék üt belém.
és kerek szemmel mondom neked majd, hogy:
Egyél, ez itt az én testem,
talán egy percig még!
A legaljabb bűnöm az volna,
ha kegyelmet kérnék.
Most eljár a szívem, sajnálom, de
megér fél misét!
Hát nyakamba, nővér!
Ránk fér már egy törvénymentes hét!
Bármit mondasz, magadról beszélsz.
Uralkodsz és elítélsz még úgy is, ha dicsérsz.
Bárki szól, csak részigazságokról szónokol.
Tudod, a pokolban bírónak lenni,
hát az is csak pokol.
Gyere a titkos kerted árnyas részébe!
Ott a szellőrózsás ágyat, széltébe,
szétszerelmeskedjük te és én!
Benyalhat majd minden félős élőlény!
Egyél...
...
...törvénymentes hét! |
