Az Időtlenség Óceánján úszik életem,
Viharban, szélcsendben, lelkem sodródik az örvénylő vízen.
Letűnt évek, korok ezrei mögöttem,
Jelképek, emlékek szólítanak, de már nem sebzik szívem.
Apám volt a törvény, harcos királynak nevelt,
Elrejtve, száműzve öregséget, betegséget és halált.
Tudta, válaszút előtt áll életem,
Királyság, gazdagság, vagy egy sosem látott vágytalan világ.
Elindultam lelkem útján megtalálni önmagam,
Nélkülözve, megtagadva, mit apámtól kaphattam.
Démonokkal szembenézve
Kerestem az Ég kegyét,
Égő hittel, szenvedéllyel űztem létem értelmét.
Fogadj el, Mester! – Ígérem, hű tanítvány leszek!
Mutasd az utam! – Teljességre mondd, hol lelhetek?
Vezesd a szívem! – Áruld el, a jóslat mit jelent!
Mondd, mit keressek! – Szerzetes, vagy aszkéta életet?
Égj Tűzbeszéd, a szellem hangja hív!
Az élet szenvedés, és lángban áll a szív.
Lángban áll az ész, és lángban áll a szó.
Csak a lélek valóság, és a test illúzió.
Véget ért egy hosszú álom, vár az ébredés,
Fényesség, bölcsesség, átölel egy földöntúli dicsőség.
Nincs több belső harc, és nincs több szenvedés,
Eldobom álarcom, aki engem lát, a tanításra néz.
Mit ér az élet? – Ha nem tudod, önmagad hogy lehetsz?
Keresd az utad! – Az igazságot csak magadban leled!
Lásd meg a fényed! – Mely az Örökléttől a Végtelenbe ér!
Te vagy a Lényeg! – Fedezd fel, hogy a világ benned él!
Égj Tűzbeszéd, a szellem hangja hív!
Az élet szenvedés, és lángban áll a szív.
Lángban áll az ész, és lángban áll a szó.
Csak a lélek valóság, és a test illúzió.
Égj Tűzbeszéd, a szellem hangja hív!
Az élet szenvedés, és lángban áll a szív.
Lángban áll az ész, és lángban áll a szó.
Csak a lélek valóság, és a test illúzió. |
