Húztam magam vérben, sárban, álomnak hitt valóságban,
Erőm elhagy, karom gyenge, de még vonszolom magam.
Nem tudom a Sors Könyvében hány lap van, mit nekem szántak,
De szeretném, ha hinni tudnám, hogy a szép még vissza van.
Jó volna, hogyha tudnám, hogyha tudnám, majd jobb is lesz talán!
Jó volna, hogyha tudnám, ez az élet most hányadik állomás!
Nem vágyom nagy csodákra, csak annyi kell, mint bárki másnak,
De könnyes szemmel löktem el, aki szeretni akart.
Ábránd szőtte lázas álom, elindulok, megtalálom,
S ha útra kelnék, egy furcsa érzés mindig visszatart.
Jó volna, hogyha tudnám, hogyha tudnám, majd jobb is lesz talán!
Jó volna, hogyha tudnám, ez az élet most hányadik állomás!
Jó volna, hogyha tudnám, hogyha tudnám, majd jobb is lesz talán!
Jó volna, hogyha tudnám, ez az élet most hányadik állomás!
Jó volna, hogyha tudnám, hogyha tudnám, majd jobb is lesz talán!
Jó volna, hogyha tudnám, ez az élet a végső állomás! |
