A hajnal bús ölében,
Szobám sötétjében
Felednék, de emléked,
Még a falak között kísért.
Kezemben régi képek,
Fejemben szép emlékek
Peregnek, és legbelül
A szívem lángban ég.
Szemeid ég tükrében
Láttam mit sosem kértem,
Mikor átöleltél, elbűvöltél,
És lángra gyúlt az éj.
Álmomban, ha látlak,
Még mindig téged várlak,
De már messze jársz, rég itt hagytál,
Egy emlék maradtál.
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Ezer szó is túl kevés, kell, hogy fogd a két kezem.
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Jóvátennék mindent, de már tudom, nem lehet.
Mond, miért múlik el minden;
Amiért éltem, s miben hittem?
Hisz te voltál, ki elhozta
A szívembe a fényt.
Szívem börtönbe zártad
Kínoz a bánat utánad,
Nem maradt más, csak a valóság
És egy széthullott világ
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Ezer szó is túl kevés, kell, hogy fogd a két kezem.
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Jóvátennék mindent, de már tudom, nem lehet.
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Ezer szó is túl kevés, kell, hogy fogd a két kezem.
Csak várom, hogy átölelj, de már nem vagy itt velem.
Jóvátennék mindent, de már tudom, nem lehet. |
