Tüzesen kel fel a hajnali nap,
Fegyverét élezi a jó vitéz.
Letérdel majd, és felnéz az égre,
Imára emeli a két kezét.
Hatalmas sereggel támad az ellen,
Nyomukban halál, nincs irgalom.
Ha elfutnék, lelkem a pokolra szálljon,
De édes hazámat én nem hagyom!
Adj Uram erőt a mai harchoz,
Vezesd a kardom, és győzzön a jobb!
Kezedben életem, s ha meg kell halnom,
Őrizze emlékem egy sírhalom!
Eljött a csata, a küzdelem véres,
A halál most kacagva, vígan arat.
Ezrek lelke az égbe kiált,
Vérvörös fénnyel nyugszik a Nap.
Szálljon hát imánk, szálljon az égig,
Hallja meg fent a sok névtelen hős.
Kik véres csatákban életüket adták,
Legyen hát testüknek könnyű a föld.
Egy véres harc, több ezer élet,
Búcsú nélkül egy gödörbe téve.
Nem feledjük, amit értünk tettek,
Névtelenül is, de hősökké lettek.
Egy véres harc, több ezer élet,
Búcsú nélkül egy gödörbe téve.
Nem feledjük, amit értünk tettek,
Névtelenül is hősökké lettek.
Egy véres harc, több ezer élet,
Búcsú nélkül egy gödörbe téve.
Nem feledjük, amit értünk tettek,
Névtelenül is, de hősökké lettek.
Egy véres harc, több ezer élet,
Búcsú nélkül egy gödörbe téve.
Nem feledjük, amit értünk tettek,
Névtelenül is hősökké lettek. |
