Néha-néha úgy érzem az életünk egy játék,
A sors hatalmas sakktábláján játsszuk életünk.
Minden nap küzdelem szabályok közé zárva,
Taktikázunk, támadunk, vagy visszalépkedünk.
Kiskirályok, hadvezérek döntéseket hoznak,
Éj mezőkön, nap mezőkön vívják harcukat.
Önérdektől vezérelve mindent eltaposnak,
Addig tart küzdelem, míg a végén egy marad.
Mert minden kis bábunak megvan az útja,
De Isten a kedvére játszhat velünk.
Ha leütne a sors keze, hát beraknak egy sírba,
Vagy célba érünk, lecserél, és újra kezdhetünk.
Míg tart a harc, és életünk másoknak olcsó játék,
Eldobható, leírható gyalogként semmiség.
Míg tart a harc, a küzdelem, csodára már nem várnék,
Csak bábu vagy, eszköz maradsz, életed szenvedés.
És ha egyszer majd a táblán véget ér a játék,
Piciny bábként egy sötét mezőn egyedül maradsz.
Tartsd eszedbe, kinek is volt játék ez a játék,
Mert a bírónak az összes lépésedről számot adsz!
Mert minden kis bábunak megvan az útja,
De Isten a kedvére játszhat velünk.
Ha leütne a sors keze, hát beraknak egy sírba,
Vagy célba érünk, s végül mindent újra kezdhetünk.
Míg tart a harc, és életünk másoknak olcsó játék,
Eldobható, leírható gyalogként semmiség.
Míg tart a harc, a küzdelem, csodára már nem várnék,
Csak bábu vagy, eszköz maradsz, életed szenvedés. |
