Ezer kérdés, semmi válasz,
Mindig csak a hibáim láttad.
Miért nyújtod felém kezed,
Ha kést szúrsz majd belém?
Álmomból rémes ébredés vár,
Minden kedves szavad kevés már.
Kihunyt a tűz, elmúlt a vágy,
Mondd, miért változtál?
Csináltál sok rosszat jóból,
Hazugságot igaz szóból.
Miért kellettem én neked,
Ha csak magadra gondoltál?
Hittem közénk csak a végzet állhat,
De a jó is rosszá válhat,
Mit nekem súgtál, hazugság volt,
Minden kedves szó.
Becsaptál, hisz bíztam benned,
Nem értem, miért kellett tenned!
Te voltál, akire mindig vártam,
Mint nappalra az éj.
Tűnj el!
Hagyj békén végre már!
Ennyi elég volt belőled,
Betelt a pohár!
Kétségek között élni,
Mindig ugyanattól félni,
Utunk lassan végére jár,
Nem lesz folytatás.
Nem várok mást, nem tudok hinni,
Te sem vagy jobb, mint a többi.
Miért sírsz, hogyha úgyse fáj?
Csak egy emlék maradtál.
Tűnj el!
Hagyj békén végre már!
Ennyi elég volt belőled,
Végleg betelt a pohár!
Tűnj el!
Úgy érzem érted nem is kár,
Bármit is mondasz,
Nekem nem hiányzol már. |
