Kínok Hegye I.
Fagyos bércek alatt
Magányos sötét erőd
Ezer éve elhagyatott
Falait átszövi a köd
Rég múlt idők, homályába merült
Elfeledett pogány vár
Egy jelöletlen sírhely
Mely örökké otthonom már
Csak a Hold sápadt arca vetül néha erre
Mint elveszett, árva kisgyerekre
Refr.
Átok ül e helyen
S magamon is ezt viselem
Örök időkre bezárva
Elfojtott vágyaktól leláncolva
Örökre számüzetésben
A létezés síkján túl
Várom az időt
Mikor örökre bealkonyul
Kínjaimban osztozzon
A sok méltatlan lélek
Mikor ők semmivé lesznek
S én hamvaimból újra kélek
Refr. |
