Álomkép
Üvölt a csend, izzik a sötét
Látom benne szemeid tüzét
Hallom a hangod, érzem a szagod
Akkor is, ha már rég nem vagy ott
Még mindig fáj
hogy elhagytál
Szívem most is visszavár…
Álmomban még mindig nekem teszed szét a lábad
Belédrakom hátulról majd szétbaszom a szádat
Lenyomom a torkodon, míg el nem hányod magad
Felnyalatom veled, ízleld meg, milyen mocskos vagy
Nagyon fáj
Oly jó voltál
Helyed még most is üresen áll
De te már
Másnak kívántatod magad, rázod a picsádat
Egyszerre két fasszal tömöd tele a pofádat
Nem érdekel semmi, csak hogy jól meg legyél baszva
Így lesz minden istennőből üresfejű szajha
Szemeid tükrében, lángoló hajadban
Elégtem benned, ahányszor akartam
Tikkasztó hőségben könnyű zápor
Szikrázó éjeken végtelen mámor
Te voltál nekem legdrágább kincsem
Istennő voltál és én az Isten
Megfagyott érzelmek, gyötrő keserűség
Elborult felettünk. Nincs több napsütés
Rám néztél és én tudtam, itt a vég
Elárasztott mindent az örök sötétség
Ördögi dallamok táncra hívtak
Lépteid nyomában virágok nyíltak
Táplálja őket sok ezer könnycsepp
Mik érted hullnak gyászolva téged
Te voltál nekem legdrágább kincsem
Mióta elmentél semmim sincsen
Már nincs több szó, mit mondhatnék
Nem hallasz régesrég
Számomra megszűntél
Nem vagy más, csak álomkép
Szenti Attila |
