A napon, mikor meghaltál
Egy fagyos téli éjszaka
Idegen falak közt bujdosva
Kerestük egymásban
Összetört szívünk tavaszát
Kezed kezemben
Szemeidben csillogás
Annyira szép volt minden
Még hittünk a semmiben
Az a tél soha nem jön vissza már
Felperzselt mindent a gyász
Boldogságom örökre tovaszállt
A napon, mikor meghaltál
Emlékszem minden szóra
Az első csókra
És a pillanatra, mikor
megremegett a föld
Úgy néztél rám, mint senki más
Vadító tűz, ragyogás
Elégtem benned
És te rabulejtettél
Elmentél, itthagytál
Hiába várlak, nem jössz már
Én is
utánad akarok menni
Minden éjjel más és más
De senki nem hoz feloldozást
Téged kereslek
mindenkiben
Tűhegyek, üvegszilánkok
Kurvák, éjszakai bárok
Felejtenék
De nem tudok
Jégvirágok az ablakon
Neved egy faragott kőlapon
A rózsák, amiket hoztam
Rég kiszáradtak már
Ott vagy minden kifújt füstben
Látlak zavaros víztükörben
Előttem állsz a ködben
És hallom hangodnak dallamát
Szenti Attila |
