Nem hagylak el
Szennyes véred a sáros földben
Egyedül hagytál a szürke ködben
Fekete rózsák virágzása
Bűnös lelked megtisztulása
A gyönyör kapuja örökre
Bezáródott előttem
S csak az üresség tátongó vaginája
Hív csábítva magába
Meg akarlak baszni
Meg foglak baszni
Mielőtt meghalnál
Még utoljára
Nem kell
Más tőled
Csak a tested
Ami még valamit ér
Te sem vagy más, csak egy rohadt
Kurva
Szét leszel kúrva
Élvezd, amíg még megteheted
Egy éjjel
Eljövök érted
Árulásod okozza veszted
Megteszek mindent
Hogy többé ne lássalak
De hiába gyűlöllek
Még most is kívánlak
Azt szeretném
Ha enyém lehetnél
Még egyszer, csak egyszer
S többé senkié
Nincs bennem könyörület
Mikor a testedbe vésem egy izzó késsel
A bűvös szót: szeretlek
Hát szenvedd a szerelmet
Fájdalmad arcomra nevetést
Arcodra rettegést fest
Sikolts és ordíts! Hiába kérlelsz
Mert abbahagyni úgyse fogom
Úgy érzed eltölt a pokol
Bennem egy fenevad vágya tombol
Véredtől ragadós kezem
Könnyeiddel mosom le
Meg akarlak ölni
Meg foglak ölni
Ha már nem lehetsz enyém
Akkor másé se légy
Az élet
Megmérgez téged
Nem hagyhatom
Hogy beszennyezzenek
Meg akarok halni
Meg fogok halni
Nélküled üres az életem
Te voltál minden
Az Éden
Ha nem vagy velem, csak szenvedek
Nem hagylak el
Örök lánc
Ez vagy te
Ahogy alszol
Egy sötét árnyék az ágy fölött
Elragadja álmod
Már nem ébredsz fel
Követlek
Nem, nem hagylak el
Szenti Attila |
