Ontsd ki a véred!
A földön fekszel meztelen testtel
Remegő kézzel a pengéért nyúlsz
Megalázva, összetörve
Menekülnél az ismeretlenbe
Mert egyedül vagy és senki se szeret
A szeretet már csak illúzió
Szomorú szemed a semmibe néz
Vársz valakit, akitől félsz
De kívánod őt, jobban mint bármit
Ebben a nyomorult életben
Hogy vigyen magával, mindentől távol
Hol örökké tart a halálos mámor
Nézd a láthatatlant
Halld a hallhatatlant
Légy a tükörképed
Ontsd, ontsd ki a véred!
De gyáva vagy és félsz megtenni
Pedig tudod, hogy innen már nincs visszaút
Romokban hever az élet mögötted
A Sötét Herceg végső reményed
Megnyílik lassan hófehér bőröd
Az idegen anyag utat vág
Egy új világ felé, hol nincs több szenvedés
Hol utolsó szeretőd vár reád
Halj meg értem, az urad vagyok
Itt minden az enyém, én parancsolok
Az élőknek, s a holtaknak
Higgy bennem és feloldozlak
A bűneid alól, mit elkövettél
Azóta, hogy megszülettél
Az enyém vagy, az enyém vagy
Ontsd ki véred és megváltalak!
A földön fekszel meztelen testtel
Remegő kézzel magadhoz nyúlsz
Ahogy eltakar sötét árnya
S ajkadhoz ér hideg szája
Bíbor folyó, az élet nedve
Egy fekete angyal fürdik benne
Alámerül és nem jön fel újra
Előtted áll a sötétség útja
Soha többé nem látod őt
Egyedül maradsz a sötétben
Mert bárhol is vagy, örökké vesztesz
Szeretted őt, de már neki se kellesz
Szenti Attila |
