Világtalan
Létezésed értelmét, ha keresed, sem találod,
A köréd emelt falak mögül szemléled a világot.
Megismerhetetlen vagy, a környezeted idegen,
Ami számodra érték, más eltiporja ridegen.
Az egyszerűség önkéntes börtön,
Hamis biztonságot ad.
A hittől, ami választ ígér,
Megannyi új kérdést kapsz.
Nyugodt, csendes látszatléted,
Idegesítő csendességben,
Kétségek közt átfordul most
Mélyből jövő félelembe!
Darabokra hull, szétesik,
Mit kerestél, nem létezik.
A világ, amit teremtettél, összedől egy perc alatt,
Nem marad más utána, csak romhalmaz és hullaszag.
Nyugodt, csendes látszatléted,
Idegesítő csendességben,
Kétségek közt átfordul most
Mélyből jövő félelembe!
Az egyszerűség önkéntes börtön,
Hamis biztonságot ad.
A hittől, ami választ ígér,
Megannyi új kérdést kapsz.
Darabokra hull, szétesik,
Mit kerestél, nem létezik.
A világ, amit teremtettél, összedől egy perc alatt,
Nem marad más utána, csak romhalmaz és hullaszag. |
