Fejem fölött szárnyalt az álmodott madár,
hiába követném, elszállt már.
Akármerre nézek, kiégett agyak,
utat nyer hozzájuk a felszínes divat.
Elvarázsolt téged az új dimenzió,
azt mondod, hogy szédít, s ettől jó,
de hogyha szólni mertél, betömték a szád,
mesterséges álmot hoztak rád.
Tudod jól, hogy nem vagyok isten,
nem vagyok angyal,
nem vagyok szent,
de tudod jól, hogy izzik a vérem,
s nem válik vízzé,
bármi is lesz!
Nem lesz tiszta forrás, csak mérgezett kutak,
lerombol itt mindent a "kitágult" tudat.
Elárult szabadság, a szíved megreped,
szégyenkezve hallgatsz az emberek helyett...
Tudod jól, hogy nem vagyok isten,
nem vagyok angyal,
nem vagyok szent,
de tudod jól, hogy izzik a vérem,
s nem válik vízzé,
bármi is lesz!
Tudod jól, hogy nem vagyok isten,
nem vagyok angyal,
nem vagyok szent,
de tudod jól, hogy izzik a vérem,
s nem válik vízzé,
bármi is lesz!
Tudod jól, hogy nem vagyok isten,
nem vagyok angyal,
nem vagyok szent,
de tudod jól, hogy izzik a vérem,
s nem válik vízzé,
bármi is lesz!
Tudod jól, hogy nem vagyok isten,
nem vagyok angyal,
nem vagyok szent,
de tudod azt is, hogy nem vagyok patkány, nem vagyok féreg, aaah!!! |
