„Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem!
Mért meg nem termettél
Minden fa tetején?”
Egy halk moraj, mi csak csendben hallható,
Mélyen magadban.
Tudod, hogy rád talál, sötét helyeken jár,
A fényre vár.
„Víz alá, víz alá,
Vizi malom alá.
Víz hajtja a malmot,
Szerelem a csolkot.”
Egy hangulat, egy elfelejtett ház,
Kint a szabadban.
Kínzó fájdalom, felsikoltott egy hang,
Az agyadban.
Látni újra a fényt. Nem hittem, hogy megint felragyog!
Nem fél, csak időt kér, hadd jöjjön, jöjjön végleg el!
„Szabad élet, szabad madár,
Jaj, de jó, ki szabadon jár.” |
