„Úgy elmegyek, meglássátok,
Soha hírem nem halljátok.”
Mint a fény, keltsd fel vágyamat,
Könnyeidből jövő halk sikollyal.
Mutasd meg nekem, hogy az út,
Melyhez sár tapad,
Sötétségbe bukó napsugár!
„Édesanyám, gyújts gyertyára,
Hozzád megyek vacsorára.”
Mint a vándor, ki rossz napon tévedt el,
Saját tükrében lelte meg magát.
Mutasd meg nekem, hogy az út,
Melyhez sár tapadt,
Sötétségbe bukó napsugár!
Átváltoznék, őrizném a tüzet,
Bennem lelje koromját, mit rég nem remélt.
Nem rohanok, csak várom csendben a jelet,
De nyughatatlan vágy ég bennem, hozzám szól,
Megfizet az, ki a sötét útra téved,
Jót nem mindig az kap, aki önzetlenül ad.
„Elválásom nem annyira sajnálom,
Csak, hogy téged szerettelek, azt bánom.”
Valami ma hív, valami ma húz, mennem kell! Tudom.
Valami ma hív, valami ma vár, ez már több, mint egy utazás.
Valami ma hív, valami ma húz, mennem kell! Tudom.
Valami ma hív, valami ma vár. Kell a változás!
„Mikor hírem meghalljátok,
Könnyeitek hullassátok.
Hadd egyek egy víg vacsorát,
Amit édesanyám csinált.”
Mint a fény, keltsd fel vágyamat,
Könnyeidből jövő halk sikollyal.
„Édesanyám gyújts gyertyára,
Hozzád megyek vacsorára.” |
