„Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
Adok nekik víg napokat,
Hadd ugassák ki magukat.
Álom esett a szememre,
Hajnal vesse ki belőle.
Ha a hajnal ki nem veti,
Kisangyalom kiöleli.”
Nem siettem, volt még időm bőven,
Nyugodt szívvel hátradőlve a múló időn tűnődtem.
A tél elment, tágulnak a napok,
Csak a fáradt évek hajszolt megszokása hajt.
„Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
Ugassatok, meddig élek,
Mert én tőletek nem félek.”
Átfon a gyengéd alkony, felemelt a legszebb álmom.
Hold Fény, Hold Fény, vele jó!
Hold Fény, gyere értem, álmod elrepítsen!
Hold Fény, veled éljek valahol!
Hold Fény, gyere értem, csak kérlek, hogy ne jöjj későn!
Hold Fény, veled éljek valahol a szenvedélyben!
Hold Fény, gyere értem, csak félek, hogy ne jöjj későn!
Hold Fény, veled éljek valahol a szenvedélyben!
„Kimentem a hegyre,
Lenéztem a völgybe,
Ott látom a babám tiszta feketébe.”
„Ne aludj el, két szememnek világa,
Mert már fölkelt piros hajnal csillaga.”
Fenn a tónál az idő megáll,
Benne rejlő titkos vágya épp rám talál.
Csendben vagyok, csak a fák suttognak halkan,
Hajnaltájt a hold fénye mossa tisztára az ajkam.
„Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
El akarnak veszeszteni,
Jó az isten, nem engedi.
Átfon a gyengéd alkony, felemelt a legszebb álmom.
Hold Fény, Hold Fény, vele jó!
Hold Fény, veled éljek valahol szenvedélyen túl!
„Kimentem a hegyre,
Lenéztem a völgybe,
Ott látom a babám tiszta feketébe.”
Hold Fény, veled éljek valahol a szenvedélyben!
„Kimentem a hegyre,
Lenéztem a völgybe,
Ott látom a babám tiszta feketébe.”
„Ne aludj el, két szememnek világa,
Mert már fölkelt piros hajnal csillaga.”
Fenn a tónál az idő megáll,
Benne rejlő titkos vágya épp rám talál.
Csendben vagyok, csak a fák suttognak halkan,
Hajnaltájt a hold fénye mossa tisztára az ajkam. |
