Hideg szél, fémes ragyogás,
Egy pillanat volt, érzem, semmi más.
Hosszú és mély, gyötrő a fájdalom,
Halk sikolyát magamban hallgatom.
Kínzó vágy egy hajlott hajnalon,
Csendben kimúló vonzalom.
Még bennem él, de már csak egy gondolat,
Eltűnt, mint egy zajos mozdulat.
Mély mindenség, áthatol, bennem él!
Egy belső hang szól hozzám halkan.
Egy belső zaj, mi nyughatatlan.
Ébren alszom minden éjjel,
Érzem, eljönnek ma értem.
Belső láng ég bennem,
Egy belső vágy hajt engem.
„Amerre én járok, még a fák es sírnak,
Gyönge ágairól levelek hullanak.
Hulljatok, levelek, takarjatok engem,
Mert akit szeretek, mást szeret, nem engem.”
„Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet.
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.”
„Túl a vízen egy kosár,
Abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
Kiért szívem holtig fáj.”
„A fényes nap immár elnyugodott,
A föld szintén sötétben maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.” |
