Aludjál el istennek báránya
Szerelemből jöttél a világra.”
Lelkemből nőtt virág, küszködve –
Utam végén mellém áll!
Hagyni kell őket, vétkeiket megélni,
Szabadon járt útjuk végén megérkezni.
Kár, hogy nincs elég időm maradnom,
De most már tudom, miért kell harcolnom.
Lelkemből nőtt virág,
Biztosan égő láng!
Bízom bennük, bízom,
Nyomot hagyva magam után.
Bízom bennük, bízom!
Nem kell más!
„Gyönyörűségére maga magzatjára!”
Midőn földön fekve karomat nyújtom én,
Átvisznek a hegyen, ha már nincs több remény.
Kár, hogy nincs elég időm maradnom,
De most már tudom, miért kell harcolnom.
Biztosan égő láng!
Bízom bennük, bízom,
Nyomot hagyva magam után.
Bízom bennük, bízom!
Nem kell más!
„Boldog az az Apa ki kertecskét kertel,
Boldog az az Anya ki virágot ültet.” |
