Halkan mondtad: „Ünnepek után megoldjuk.”
Nem tudtam akkor még, hogy nem lesz folytatás.
Lelkemben itt őrzöm az arcod, a hangod.
Mondd, miért fáj, hogy elmentél tőlünk?
Azt mondtad: Helló, de a kezed,
Még nem sejthettem én, hogy nem érinthet többé.
Mindig fáj, ha egy jó ember
Túl korán mondja: Viszlát, viszlát.
Egy kihunyt fény, egy halvány reménysugár,
Tudom jól, hogy vigaszt már rég nem kínál.
Most itt hagytad mindazokat, kik szerettek téged,
Hinnünk kéne, hogy így legalább neked most jobb lett.
Azt mondtad: Helló, de a kezed,
Még nem sejthettem én, hogy nem érinthet többé.
Mindig fáj, ha egy jó ember
Túl korán mondja: Viszlát, viszlát. |
