Még mindig fáj, de véget ér talán,
Csak percek már, távozz hát, Világ!
Az õsi kín, mi testem rágja szét...
Te új világ, tárulj hát elém!
refr:
Túl késő most már, elhunyt a láng,
Könnyemből tenger támad,
Míg lelkem elszáll, s néz vissza rád,
Hulláma partot áraszt.
A földhöz köt ezernyi kép, emlék,
most láncaim letépve mind elég.
refr:
Túl késő most már, elhunyt a láng,
Senki nem sír majd értem,
Míg lelkem elszáll, s néz vissza rád,
Nem látja miért is féltem.
Már látom célom,
Már lelkem lassan parthoz ér,
A testem végül
úgy dönt, hogy többé nem kísér.
Ezernyi kérdés bennem él,
rájuk már választ nem lelek.
tudom, hogy minden véget ért,
Átlépek, végül megteszem...
A végsõ út, most látom múltamat,
Hát búcsúzom tõled ki itt maradt. |
