Az ország viharba került, tépett vitorlánk,
A hánykódást népem nem bírja tovább.
Kegyetlen szenvedés végtelen vele,
De nem tagadom meg magam, s Őt sohasem!
Voltam a csúcson, most fekszem a sárban,
Üldözött lettem a saját hazámban.
A kezek ökölbe zárva, már hangos a szó,
A gonosz dühödten támad,
Mert kezedben fegyver a magyar zászló!
Hát jöjj és győzzön az igazság!
Ne félj! Dicső lesz magyarság!
S a múlté lesz minden,
A múlté lesz minden már… ami fáj...
Azt mondják, bűnös vagyok, s a sorsom a szégyen,
Mert szeretem hazámat és védem a népem.
Mérget csepegtet fülekbe sok hazug szó,
Most az is ki hallgat, hazáját eláruló!
Az ellen megfigyel, mert szívemből zenélek,
De hiába támadnak, mert többé már nem félek!
Vállnak feszül a váll, s a hatalom, ha eltipor,
Ezrével helyünkre állnak,
Mert mögöttünk már egyre hosszabb a sor.
Hát jöjj és győzzön az igazság!
Ne félj! Dicső lesz magyarság!
S a múlté lesz minden,
A múlté lesz minden már… ami fáj...
szerző: Tonchi / FARKASOK |
