Az éj, ó felszabadít,
Átölel és megfeszít,
Te messze vagy, én távol,
Az óra most lassabban számol.
Csillagporral betakar,
Álmot hoz, mely felkavar,
Te messze vagy, én távol...
A szívem letette terhét,
Csak nyújtom az órák percét,
Te messze vagy, én távol,
Vigaszt nem várok mástól.
Az álmom hosszú és mély,
Fogva tart, gyötör az éj,
Te messze vagy, én távol,
Bár érzem, hogy csupán mámor,
Testem mégis valót remél.
Álom, vágyom a múltba,
Hogy otthon vagyok Veled újra,
Érted nyílik minden virág,
Ó, édes Magyarország!
Hazám, öleld meg szívem,
Mert Te vagy a legszebb kincsem,
Egyetlen vagy, s nagy a világ,
Ó, édes Magyarország!
Oly sokszor megtörtél,
Szívem mégis Érted él,
Te messze vagy, én távol,
Elűzött engem, ki vádol.
Árvíz nő a könnyeimben,
Hőssé váltam életedben,
Te messze vagy, én távol...
Az éj lassan véget ért,
A hajnal fénye szakítja szét,
Te messze vagy, én távol,
A lelkem Téged gyászol.
Honvágy ez, vagy szerelem?
Velem vagy minden éjjelen,
Te messze vagy, én távol,
Időm már visszaszámol,
Tiéd szívem, s az életem.
Álom, vágyom a múltba,
Hogy otthon vagyok Veled újra,
Érted nyílik minden virág,
Ó, édes Magyarország!
Hazám, öleld meg szívem,
Mert Te vagy a legszebb kincsem,
Egyetlen vagy, s nagy a világ,
Ó, édes Magyarország!
Érted nyílik minden virág,
Ó, édes Magyarország!
Egyetlen vagy, s nagy a világ,
Ó, édes Magyarország!
Szerző: Tonchi / FARKASOK |
