(Buda Ferenc: Rend című verse alapján)
Minket meggyaláztak, megöltek,
Hernyótalpak halomra törtek,
Töltött ágyúcsövekkel vártak,
Tízszeres vasgyűrűbe zártak,
De nekünk nem kell semmi rend,
Ha tűz s terror teremti meg!
Minékünk nem kell jó barátság,
Ha ágyúszóval magyarázzák!
Minket nem győz meg érv, sem eszme,
Bombázva és szuronyt szegezve!
Törik a csend, szilánkja pattan,
Füstölve száll a pillanatban.
Húsunk emésztő gyilkos hordák,
Minden erőnket megrabolták.
Kezünkben fegyver, s jó remény,
Csak halottaink hűlt szemén.
Bombáztak, lőttek, aprítottak,
Fegyvert letenni szólítottak,
Hazug szavakkal, fenyegetve,
Hivatkozván békére, rendre,
De nekünk nem kell semmi rend,
Ha tűz s terror teremti meg!
Minékünk nem kell jó barátság,
Ha ágyúszóval magyarázzák!
Minket nem győz meg érv, sem eszme,
Bombázva és szuronyt szegezve!
Törik a csend, szilánkja pattan,
Füstölve száll a pillanatban.
Húsunk emésztő gyilkos hordák,
Minden erőnket megrabolták.
Kezünkben fegyver, s jó remény,
Csak halottaink hűlt szemén
Talpra Magyar! Hí a Haza!
Itt az idő! Most, vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! |
