Annyira őrült voltál, annyira vad,
Mint a tomboló szél, örökké szabad.
Megérintetted magányos lelkemet,
Lángra lobbantottad fagyott szívemet.
Azt mondtad legyünk szabadok s a holnapot dobjuk el,
Csak a szenvedély számít, minden mást felejtsünk el.
Menekülni akartál a valóság elől,
Szabadon szárnyalni a csillagos égig föl.
Te csak szállj szabadon, mint a szél,
Hajszold tovább az álmaidat.
Tudom jól, én nem köthetlek meg,
Hisz csak így élhetsz, így vagy szabad.
Annyira vágytad elérni a csillagokat,
Valóra váltani őrült álmaidat.
Elhittem én is, hogy nincsen határ,
Mindent elérhetek, csak hinnem kell igazán.
Utat mutattál a sötétségben,
Elvarázsoltad szürke életemet.
Megtanítottál hinni önmagamban,
És tovább indultál, emlékezz rám, mondtam:
Te csak szállj szabadon, mint a szél,
Hajszold tovább az álmaidat.
Tudom jól, én nem köthetlek meg,
Hisz csak így élhetsz, így vagy szabad.
Hol a hajnal ér, ott a te otthonod,
Magasan szállsz, rád ragyognak a csillagok.
Nem kérhetem tőled, hogy maradj velem,
Szabadnak születtél, el kell, hogy engedjelek.
Te csak szállj szabadon, mint a szél,
Hajszold tovább az álmaidat .
Tudom jól, én nem köthetlek meg,
Hisz csak így élhetsz, így vagy szabad. |
