Az a sok szerencsétlenség, mely ért és amely ellen emberi tehetség nem küzdhetett: szárazság, tűzvész, mind Isten akarata. Ő akarta, hogy a hazáért elvesszünk. Nincs köztünk senki, ki a töröknek gúnyjára, gyermekeiknek látványosságul, rabsággal óhajtaná megváltani életét.�
Zrínyi Miklós
Túl sok idő eltelt az életemből
Nincs szép jövő, a gonosz mindig eljő
Nem várok már, a harcom meg kell vívnom
Eljött a perc, a fájdalom bennem él
Megvívtam már sok harcot szenvedélyben
Szenvedtem már sok sebtől talpig vérben
Magába zár sok kőfal és sok emlék
Áldozat kell, én vállalom, én megtenném
Refrén 1:
Kitörnünk most az egyetlen
Mit büszkén tehetünk ebben az életben
Meghalnunk a hazáért
Vérünket adni a népünkért
Refrén 2
Most csodálattal nézd, a hajnal sugarát
Soha nem láthatod már, rád dicső halál vár
Senki előtt fejemet nem hajtom meg
Van még erőm, hogy bátran halhassak meg
Bosszút kiált majd értünk büszke népünk
A megtorlás majd szörnyű lesz a vérünkért
Nem félek már, a lelkem újra szárnyal
Megváltom hát rabságom szabadsággal
Dicsőség vár, a népem büszke lesz rám
Isten előtt az áldozat sokat ér
Refrén 1
Refrén 2 |
