Az én temetésemre ne jöjjön senki
A sírok közt ne lehessen senkit se látni
Hamis könnyeket majd ne hullajtson senki
A testemért, a lelkemért
Álszent szempárok ne nézzék testem
Mit ebben az életben magamra vettem
Mit viseltem félőn és óvtam is egyben
Kénytelen és védtelen
Refrén:
A valóság határán átlépni nem merek
Visszatart sok erő, hát inkább szenvedek
Életemben nem kellett senkinek mit adtam
Szerelmet s hűséget,
Mint rosszat visszakaptam
Átnéznek rajtam és gyűlölnek is egyben
Pedig nem kértem, még tőled sem
Minden mi rossz volt, összegyűlt bennem
A gonoszság uralta teljesen lelkem
Nem kértem s nem adtam senkinek semmit
Így éltem s nem véletlen
Én nem leszek már akkor itt a földön
De lelkemet értetek majd visszaküldöm
Hogy gyötörje testetek, mi kínozta lelkem
A félelem, mit átéltem
Utolsó utamra elkísérnek százak
Túlvilági szemmel nézem, ahogy állnak
Lelketlen arcukon nincs egy cseppnyi bánat
Ezt láthatom, de nem fájlalom
Refrén |
