Elveszem mindened, nődet vagy az életed,
Minden mi nekem kell, csakis az enyém lehet,
Felgyújtom a házadat, megalázom a lányodat,
Az utolsó mit láthatsz, csakis a kardom lehet.
Refr.:
Ne könyörögj térden állva,
Inkább állj elém a halálra várva,
Gyengének születtél, ez Isten átka,
Meghalni büszkébben kell.
A múltad emlékkép, a jövőd most hullt szét,
Otthonod romjain szerteszét hullahegyek,
Nem menekülsz, nincs kímélet, a szerencse elhagyott téged,
Barbárok ellen az esélyed nem sok lehet.
Lovak hátán érkezünk, a gonosz műve, hogy létezünk,
Ha szembeszállsz velünk, imádat elkezdheted,
Minden órában vétkezünk, mindig véres a két kezünk,
Nem érted úgysem, hogy vesztesként nem élhetünk.
Ne könyörögj térden állva, ne könyörögj!
Ne könyörögj térden állva, ne könyörögj!
Elveszett minden, reményetek szétfoszlott,
A félelem bénít, esélyed nem sok volt,
Barbárok népe kegyetlenül rád rontott,
Elvette tőled mindened mi fontos volt.
Állatbőr, koponyák, csontok és vadkutyák,
Jelzik utunkat, és hódolnak népek nekünk,
Átkozzák tetteink, megölnék mind véreink,
De az erősebb jogán a hódítók csak mi leszünk.
Refr.: |
