Bárhol is hallják, félelmet kelt a nevünk.
Kit meghódítunk, tovább harcol velünk.
A kínai császár térdre hullott nekünk,
Könyörgött, hogy a pusztításról letegyünk.
Chorus:
Hunok népe, rettegik mindenhol nevünk.
Attila kardja, isteni ereje velünk.
Isten ostora, eleven korbács nekünk.
Vérünket hajtja, a halált hozza el velünk.
Isten ostora, kegyetlenül sújt le rád.
Ha túlélõ vagy, hát Istenhez mondj egy imát.
Germán törzsek és szittya népek hada,
Törzseink többségét Ázsia várja haza.
Chorus
Semmi nem ment meg elõlünk, csak a halál.
Különben elérünk, s szívedbe kardunk talál.
Róma népével örökös harcunk ma már,
Békétlen lelkünk megnyugvó vigaszra vár. |
